Bár nem szoktam panaszkodni, most mégis kénytelen vagyok. Az a helyzet, hogy elfogyott a tudomány, kész, vége, nincs tartalék, nincs megoldás.
Anna annyira hisztis lett, hogy egyszerűen megőrjít :-(
Már mindent próbáltam, nyugodtan beszéltem hozzá, kiabáltam vele, figyelmen kívül hagytam, figyelem eltereltem, fenyegettem, kértem, könyörögtem, sírtam, még hideg zuhany is volt... és egyszerűen semmi nem hat. Annyira belelovalja magát a hisztibe, hogy nem lehet kizökkenteni.
És ráadásul sokszor ok nélkül hisztizik.
Például ma reggel felébredt bementem hozzá és már úgy ordított, mint a sakál, pedig még semmi nem történt, ez a kis szösszenet eltartott egy óráig, aztán délben egy másfél órás előadás jött, majd ébredéskor újra kezdte, vásárláskor folytatta és most fektetéskor még egy laza fél órát rátett... na így legyek kipihent, boldog kismama... remélem nem sokáig tart ez az állapot, mert teljesen felemészt, lelkileg és testileg is...
szélvész; rütykös
7 perce
3 megjegyzés:
Szerintem inkább készülj fel, hogy két és fél, három, három és fél éves koráig eltart legalább, és jön még a testvérféltékenység. Pedig én nem vagyok negatív egyáltalán, de ők most ilyenek, ez a dolguk. Nyilván vannak rosszabb és jobb napok is. Nekem Regővel sokkal könnyebb, mint Marcival volt, és szerintem egyszerűen azért, mert ő a második. Marcinál már rég a hajamat téptem és kiborultam attól, amin most Regővel simán keresztüllépek. Azt hiszem, az segít, hogy nem akarok mindent megoldani, nem akarom kizökkenteni. Hisztizze ki magát, aztán majd lenyugszik. Persze amit írsz, az nagyon sok, annyi időt én sem hagynék, és nehéz kitalálni, hogy épp mikor mi lenne a jó nekik. Regőnek van, amikor a békén hagyás jön be, van, amikor fel kell vennem, van, amikor figyelemelterelés, van, amikor zene... Kitartást Neked!
Én sem tudok biztatót írni, köszöntelek a világomban :D :( Szóval tudod, hogy én sem jutok Marcipánnal dűlőre, sehogy :(
Annyi infom azért van, hogy az ébredés utáni sírás gyakori ilyen korban, mert nehezen állnak át az álomból a valóságra, s ez normális. Daninak sajnos ez 4 éves koráig tartott, addig az ébredések 99!!!%-a sírással telt, hol 10 percig, hol 1 órán át... :( Pszichológus azt mondta, hogy nem tudok mit tenni, normális.
Bocsi, de egy kicsit megnyugtat ez a sok panasz, én már már ijesztőnek tartottam Aris hisztijeit, tényleg pszichológuson gondolkodtam és persze okoltam magam, hogy biztos valamit elrontottam, de úgy látom ez tényleg normális ebben a korban. Mármint azt tudtam, hogy normális, de akkor a mérték is normális :( Hát kitartás mindenkinek!
Megjegyzés küldése